Ügyvéd vagyok. Ügyvédként dolgozom 18 éve. Először társas, majd saját irodámban.
A hajam hiányát pocakkal pótlom. Nős vagyok, két gyerek apja, és egy kézzel tudok könyökölni. Saját elképzeléseimhez ragaszkodom, de érvekkel meggyőzhető vagyok, a legvadabb gondolatmenetet is végighallgatom és értékelem, ha az logikus és alátámasztott. Nincs letiltott kollégám, mindenki véleményére nyitott vagyok, munkám és a kollegalitás kapcsán nem befolyásol, hogy ki mióta praktizál.
Főképp polgári területen tevékenykedem (okiratszerkesztések, peres eljárások), mióta a büntetőben egyre kevesebb mozgásteret tapasztalok.
Nem akarom (és nem is tudom) a világot megváltani, de hiszem, hogy az ügyvédségnek és a kamarának az aktuális folyamatokra, történésekre azonnali válaszokat és véleményt kell adnia, és függetlenül a közéleti erőviszonyoktól az ügyvédek érdekeit kell elsősorban képviselni.
Véleményem szerint (bármilyen fontos is) az ügyvédség megbecsülése, méltósága, vagy társadalmi értékelése másodlagos az anyagi biztonság megalapozásához képest, ami kapcsán elsődleges feladatok egyike azon lehetőségek felkutatása, amivel megakadályozható lenne az, hogy azonos ügytípusoknál ügyfélszerzés érdekében egy meghatározott árszint alá lehessen menni és méltatlan árverseny alakuljon ki. Praxisbiztonság megléte után várható el a magasfokú ügyvédi eljárás minden esetben.
Kamarai tisztség ellátásával a kamara működését kívánom elősegíteni illetve véleményem és észrevételeim előadásával és meghallgatásával az eddigiektől esetlegesen eltérő kérdések is megvitatásra kerülhetnek.