PROGRESSZÍV KAMARA

Jogász családba születtem, imádott nagyapám ügyvédként dolgozott a háború előtt, édesapám vállalati jogtanácsos volt nyugdíjazásig.

A jogi egyetem egyértelmű választás volt. Az egyetemet summa cum laude minősítéssel végeztem el.

Az egyetem befejezése után a PKKKB-nál helyezkedtem el fogalmazóként, mert úgy hittem, a bírói munka áll hozzám a legközelebb, de a panaszirodában bebizonyosodott, hogy számomra az ügyvédi hivatás a leg testhez állóbb.

A bírói szakvizsga letételét és két idősebb gyerekem megszületését követően, az ügyvédi pálya liberalizációja után lettem ügyvéd 1992-ben.

Mindig is izgatott külföldön miként praktizálnak a kollegák, ezért megragadtam a lehetőséget, amikor 1995 évben 3 meghatározó hónapot tölthettem ösztöndíjasként Londonban.

Az Európai szakjogászi képzést még uniós tagságunk előtt szereztem meg.

A Budapesti Ügyvédi Kamarai közéletbe 2010 évben kapcsolódtam be intenzívebben, amikor az oktatási bizottság tisztségviselőjévé váltam. Megismertem az OB működését, és végig élhettem a jelöltképzés megreformálását, és a felnőttképzés kialakulását a Budapesti Ügyvédi Kamara falai között.

2014-2018 között a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagja voltam. Ugyanezen időben szakvizsgáztató cenzor voltam.

A CCBE képzési bizottságának MÜK által delegált tagjaként lehetőségem nyílik 2017 óta külföldi oktatási tapasztalatokat szerezni és azt a karnak átadni.

Számos külföldi a MÜK részére nyújtott ügyvéd továbbképzés megszervezésében vettem részt.

A BÜK Oktatási bizottságában titkári tisztemről a harmadik ciklusban a pandémia alatt lemondtam.

Nagy kihívásnak és lehetőségnek tartom a kötelező képzés bevezetését. Véleményem szerint a képzést minél értehetőbbé, és fogyaszthatóbbá kell tenni a gyakorló ügyvédek számára. 

A gyakorlat volt számomra mindig a meghatározó, és ezt a gyakorlatot szeretném az ügyvédség számára testközelbe hozni és ezáltal a praxisok tudását naprakésszé tenni.

Legjobban három gyermekemre és három pici fiú unokámra vagyok büszke.